Ezért a lemezjátszónk megmentése mindenképpen hasznos, ha a minőségre kényesek vagyunk. Az is szempont lehet, hogy számos régi, igazán jó zene legkönnyebben a régi lemezeken található meg. Ugyanakkor a lemezjátszó könnyen illeszthető a mai, modern készülékekhez is.

Háromféle lemezjátszóval találkozhatunk manapság. Egyik, a diszkó (disk jockey turntable), hangosításra szolgáló, a második az új gyártású - általában ár-minőség könnyített- készülék, a harmadik a régi, a lemezek hőskorából származó készülék. Az elsőnél a strapabíróság, a másodiknál az olcsóság, a harmadiknál a minőség a legfontosabb szempont (természetesen vannak kivételek, átfedések)

Műszaki szempontból a lemezjátszó hangszedőjét (pick up) tekintjük elsődleges meghatározó elemnek. A legegyszerübb, legolcsóbb készülékek a kristályos, és kerámia rendszerü pickup-ok voltak. Ma ilyet már gyakorlatilag sehol nem gyártanak, a különféle raktárak mélyén található mennyiségekből gazdálkodhatunk. Általános használatra készitették ezt a hangszedő fajtát. Egyetlen előnye volt, hogy előerősítő nélkül is, közvetlenül meghajtotta az erősítőket. Mérsékelt zenei igényekre készültek.

Az általánosságban ma használatos MM (moving magnet) kivehető tűjében egy-két mikroszkopikus mágnes található. A hangszedőben lévő tekercsek állítják elő a hangjelet, ahogy a tű mágnesei mozognak. Fontos tudni, hogy ehhez a tipushoz fono előerősitő alkalmazása szükséges, vagy olyan régebbi erősítő, amelynek van "PHONO" bemenete. Ma már kevesen tudják, de a régi nyomású lemezeknél nem csak egy vágási szabvány létezett (a ma egyeduralkodó RIAA korrekció), hanem legalább 6-8 különféle. Ezért egy egyszerű fono-előerősitővel a különféle gyártmányú lemezek eltérően fognak szólni. Ha tényleg igényesek vagyunk, és vannak régi lemezeink, akkor legalább a 3-4 legfontosabb korrekciót tartalmazó erősitőt kell megrendelnünk - mert vásárolni nem tudunk ilyet készen.

Van még a MC (moving coil) mozgótekercses, amelyről sok szót nem érdemes ejteni, hiszen akinek ilyen pickup csillog a lemezjátszójában, az úgyis tudja, hogy milyen nyűgös a használata, és mindez mennyi költséggel jár.

Az egzotikus pickup fajták (pl lézeres letapogatású) mennyisége elenyésző, ezek problémáinál a szervizzel való konzultáció megkerülhetetlen.

Szólnunk kell még a ma forgalmazott lemezjátszókról. Az olcsóbb tipusok (pl rádióval egybeépitettek) kifejezetten olyanok, amelyeket csak néhány használatra célszerű megvenni (és nem sajnáljuk a lemezeinket, hogy 10-100 lejátszás után aligha marad jó állapotban). Ezen az ár figyelése nem sokat segít, mert a lemezjátszókat teljesen fölösleges USB, kártyahely, MP3, verébfészekmosó, és egyéb szolgáltatásokkal nyomják fel. A mai, használható, minőséget is nyujtó gépek árai sajnos százezreknél kezdődnek.

Hogyan kezeljük?

Egy lemezjátszónak két fele van: a lemez, és a játszó. A lemez kezelése legalább olyan gondosságot igényel, mint a lejátszóé. Két fontos dolog áll a sorban legelől: óvni a portól és óvni a hőtől. A lemez kezelése, karbantartása kapcsán itt olvashat részletesebbena Wikipédián.

A lemezjátszót helyezzük el vizszintesen - jó, ha ehhez van kéznél egy alkalmas vízmérték. Sok lemezjátszó tartalmaz gravitációs elven működő részeket, amelyek helyes működéséhez a vizszintes elhelyezés nélkülözhetetlen. A vizszint helyes beállítása az oldalerőre (scating-re) is hatással van, amely -különösen az érzékenyebb lejátszóknál- befolyásolja a hangot.

Ne tegyük a hangsugárzók közelébe, különösen eléje. A lemezjátszó mechanikai mozgásokra, rezgésekre különösen érzékeny (hiszen így működik!). Amennyiben szükséges, csillapítást is alkalmazhatunk, például gumilapot, gumilábat, filcet.

A kart mindíg a karemelővel mozgassuk (lift-el), a kar leejtése, a tű ráejtése a lemezre az esetek egy részében a hangszedő (pick up) vagy a tű (stylus) maradandó károsodását okozza.

Az MC (mozgó tekercses) hangszedőket különösen óvatosan kell kezelni, hiszen ebben a tű nem cserélhető.

A használaton kívüli készüléket takarjuk le a porosodás ellen.

Milyen karbantartásokra lehet szükség?

A dörzskerekes (idősebb) lemezjátszók tányérjának a meghajtása egy gumi dörzskeréken keresztül történik. Ha nem kapcsoljuk a (33 vagy 45) sebességből 0- állásba, egy idő után a közlőkerék deformálódik, dübörgést, vagy meghajtási gondot okozhat. és amelynek a pótlása esetleg időigényesebb, vagy akár lehetetlen is lehet.

A szíjmeghajtásnál (ez a legáltalánosabb meghajtási rendszer) 2-5 évente válhat szükségessé a meghajtószíj cseréje. Sajnos, a használaton kívüli készülékben ugyanúgy elöregszik, vagy "elfolyósodik", esetleg egyszerüen deformálódik a gumi alkatrész.

A tű. Mint minden surlódó alkatrész, a tű is kopik. A közhiedelemmel ellentétben, a tű gyakrabban törik, kiesik, mint kopik. A leggyakoribb a zafir, valamint a gyémánt anyagú tű. A zafir mintegy 1000 üzemórát, a gyémánt 5-10000 órát bír ki. Más anyagú tűk a kettő között vannak valahol. 1000 üzemóra nagyjából 3-4 évet jelent, ha naponta egy-két lemezt hallgatunk meg, a gyémántnál 10-30 évet kalkulálhatunk. Természetesen a helytelen tűnyomás akár tizedére is csökkentheti az élettartamot: a kristályos hangszedőkhöz szükséges 6-10 gramm tűnyomás akár egy évre csökkentheti egy zafirtű élettartamát. Tehát, ha a készüléket tisztitjuk, mozgatjuk, akkor ügyeljünk arra, hogy semmi el ne állítódhassék, el ne mozduljon.

A tű karbantartásához tartozik, hogy időnként (hetente-havonta) a tű hegyét egy finom, pici ecsettel megtisztítjuk (soha nem ujjal, vagy csipesszel!). A tisztitásához 50-60%-os tiszta alkoholt használhatunk.

A pickup-ot (hangszedőt, vagy hangszedő fejet) akkor kell cserélni, ha az elkopott tű már nem beszerezhető, vagy jobb minőséget szeretnénk elérni. Alkalmasint, a hangszedők egy részében találunk öregedő részeket, gumit, vagy szilikont, amelynek elöregedése meghibásodásként jelentkezik, és ami miatt a hangszedőt cserélni kell. Ezt a hangban már kellő időben lehet észlelni.