A csöves technika, és a csövekkel történő munka ma már nem igazán része a szakmai képzéseknek. Az ilyen készülékeinket érdemes olyan helyen javíttatni, ahol ennek a technikának még megvan az ismerete. Ezért fordulhat hozzánk bátran.

A csöves erősitők jellegzetességei

Talán nem hiábavaló, ha néhány szót ejtünk a csöves erősítőkről (egyáltalán a csöves készülékekről), mert számos ismeret már-már feledésbe jut. (Mellőzve a műszaki részleteket.)

A cső (elektroncső) egy elektromos erősitő elem, amely a félvezetők, tranzisztorok - IC-k elterjedése előtt alkalmaztunk. Tulajdonképpen mindarra alkalmas volt, mint a félvezető - csak sokkal nagyobb, és sokkal nagyobb fogyasztással. Még számítógépet is építettek elektroncsövekkel! (pl. ENIAC) Jó pár kW energiát fogyasztott.

A csöveknek fel kell fűteniük, a működésükhöz ez nélkülözhetetlen. Az ún. közvetlen (direkt) fűtésű csövek felfűtési ideje fél perc, de ilyen csöveket már csak exkluziv célokra használnak. A csöves készülékek 99%-a közvetett fűtésű, amelynek 2-3 perc a felfűtési ideje. Kivételt képeznek a nagy teljesítményű csövek (eredetileg adócsövek, ma inkább az izmosabb hifi, high-end készülékek végcsövei), amelyeknek akár öt perc is kell a beindulásukhoz. A szokott minőség, és teljesítmény eléréséhez ez az idő is kevés: akár 10-30 perc felfűtés is indokolt lehet. Ennek oka, hogy az egész készülékben ki kell alakulnia egy termikus egyensúlynak.

A csövekről: A csövek élettartama nagyon változó. Egy átlagos, közönséges cső 500-1500 üzemórát bír ki (már, ha egyéb meghibásodása nem történik közben). Léteznek ipari, katonai és postai csövek, amelyek 10-20 ezer üzemórát is ledolgoznak. Léteznek ún NOS csövek, ezek a régen legyártott, de új csövek. Ezek a legértékesebbek, szinte aranyárban mérik. Lehet meglepő, de ma is számos helyen gyártanak jobb-rosszabb csöveket, az olcsóbbságuk általában a minőségükben jelent megtakaritást. Bármilyen meglepő, például az orosz gyártású csövek tudják a régen ismert képességeket tartani a legjobban, viszonylag elérhető áron. Igaz, a szórásuk nagy, válogatni kell őket. Szakműhelyben történő bemérés, beállítás nélkül a házilagos csőcsere ma más szinte mindig minőségromlást jelent!

A csövekhez szükségszerüen hozzá tartozik a transzformátor. (Ugyan létezik egy OTL irányzat is, vagyis kimenőtraszformátor nélküli kapcsolástechnika, de ezeknek egész más problémái vannak.) Maradva a transzformátornál, tudni kell, hogy a csöves-transzformátoros erősítő terhelés (hangszóró) nélkül nagyon-nagy feszültségeket képes előállítani, azaz átüt, tönkremegy. Ezért soha ne kapcsoljunk be csöves erősítőt rákötött hangszóró nélkül!

A csöveket, szemben a félvezetőkkel, könnyen túl lehet hajtani. Egy EL34-es (6L6-os) PP (ellenütemű, B vagy AB osztályú) végfok normál beállításban 20-25W szinuszos teljesitményt képes leadni. Más beállításban, más kimenővel és tápfeszültséggel, kivehető belőle közel 50W is, azon az áron, hogy a csövek élettartama akár a tizedére csökken, és természetesen a torzítása sokkal nagyobb lesz. Ezért egy csöves erősítőtől várhatunk nagyobb erőt - de ennek az árát később megfizetjük. Hasznosabb egy jobb minőségű (érzékenyebb) hangsugárzót alkalmazni, és a gyári ajánlású beállításoknál maradni.